Napra pontosan harminc évvel ezelőtt került a boltokba az akkor még szinte megfizethetetlen IBM PC, amelyet az akkor még COCOM-listán lévő magyarok rekordidő alatt lekoppintottak. Áttekintettük három évtized számítástechnikájának legfontosabb történéseit az XT-től az iPadig.
A hagyományos értelemben vett, azaz alapgépből, monitorból és billentyűzetből, egérből álló konfigurációk a bakelitlemezek és az írógépek után hamarosan eltűnnek életünkből. A napra pontosan harminc évvel ezelőtt, 1981. augusztus 12-én piacra dobott első IBM PC fejlesztésében is közreműködő mérnök, Mark Dean a blogjában kifejtette, hogy a személyi számítógép már rég nem az innováció motorja, ő maga is táblagépet használ a mindennapokban.
Négyezerszer lassabb mai társainál az első PC
Magyarországon még az asztali PC-k dominálnak, melyek ükapjának számít az első, 5150-es típusjelzésű IBM PC, amelyet a számítógépgyártó cég floridai mérnökei nagyjából egyévnyi munkával készítettek el – s amelynek közvetlen elődje még egy fél asztalt elfoglaló, húsz kilogrammos tudományos kalkulátor volt.
Bár a Personal Computer, vagyis személyi számítógép kifejezést korábban más gyártók is használták, ez a modell azért számít a jelenlegi PC-k elődjének, mert működési elve azonos a mostanság használatos típusokéval. Ebben a számítógépben egy csupán 4,77 megahertzen működő processzor működött, memóriája pedig a full extrás kiépítésben sem volt több negyed megabájtnál, ugyanakkor igény szerint lehetett a tudását alakítani bővítőkártyákkal.
Az Intel becslései szerint egy manapság kapható számítógép nagyjából négyezerszer gyorsabb az ősnél, és a mostani processzorok áramfogyasztása is ezredrésze az ősgép szívét jelentő Intel 8088-as lapkáénál. Legtöbb példányát tévéhez vagy monokróm (egyetlen szín megjelenítésére alkalmas) monitorra kötve, billentyűzettel kiegészítve használták, és raktárkészlet nyilvántartására vagy más vállalati célra már így is alkalmas volt. Az egérnek ekkor még nem lett volna értelme, hiszen a grafikus menüket használó szoftverek hiányoztak a DOS első verziójának repertoárjából. Az egér az első Apple Macintosh-gép, a Lisa 1984-es megjelenésével kezdte meg hódító útját.
Az első IBM PC fapados, floppymeghajtót nem, csupán kazettás adattároló egységet tartalmazó alapváltozatát is aranyárban mérték a nyolcvanas évek elején: ezerhatszáz dollárba került, ami mai áron számítva hét-nyolcszázezer forintnak felel meg, komolyabb kiépítésben azonban ennél is többe kerülhetett. Ennek ellenére ez a számítógép már olcsónak számított, hiszen egy-két évtizeddel korábban egy komputer még szobákat foglalt el, dollármilliókba került, és a kezelése is több tucat mérnök közös munkáját igényelte. Ehhez képest a Microsoft DOS szoftverét futtató, parancssoros rendszer már kifejezetten felhasználóbarát volt, szakkönyvek tanulmányozása után akár a téma iránt érdeklődő magánfelhasználók is tudták kezelni.
Csúnyán, de rögtön lekoppintották a magyarok a PC-t
Annak ellenére, hogy a nyugati csúcstechnológiás eszközök exportját tiltó hidegháborús COCOM-lista korlátozásai a nyolcvanas években még érvényben voltak, mindössze egy évvel az első IBM PC bemutatását követően lemásolták a magyar mérnökök a kapcsolási rajzok alapján, a komputer ugyanis viszonylag egyszerűen beszerezhető áramköri elemekből épült fel -derül ki az egykori fő konstruktőrnek, Faix Gábornak az Óbudai Egyetemen tartott előadásából.
A szükséges alkatrészeket az intézet külföldre járó munkatársai magánszemélyként vásárolták meg, és a Bizományi Áruházon keresztül értékesítették az anyacégnek, kijátszva a nyugati országok tiltását.
Bár az otthonokban még ZX Spectrum és Commodore számítógépek is csak elvétve voltak, a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI), Sci-L nevű leányvállalatánál 1982 tájékán már megkezdték az első magyar PC, a Proper-16-os sorozatgyártását. Faix szerint az eredeti IBM gép és magyar klónja között volt némi eltérés: utóbbit nagyobb kapacitású memóriamodulokkal szerelték fel, a bővítőkártyák foglalatainak számát pedig négyről nyolcra növelték – ezt egyébként később az amerikai gyártó is meglépte egy modellfrissítés során. A magyar számítógépben eltérő csatlakozókat alkalmaztak, ez azonban később nem bizonyult jó döntésnek, mert a hardveres bővítőmodulok beillesztése emiatt csak extra adapterek közbeiktatásával volt lehetséges.
A magyar PC-klón, a Proper 16-os a Közlekedési Múzeumban
A Közlekedési Múzeumban jelenleg is tartó DOStalgia kiállítás keretében 2011. december 24-éig bárki élőben is megtekintheti az első IBM PC-t és magyar klónját is, amelynek konstruktőre beismeri, hogy gyártóját számos kritika érte a számítógép fapados kivitele miatt, de a nyolcvanas években nem állt rendelkezésre fejlettebb technológia a gépház előállítására: a hazai klónozók ugyanis lényegesen kisebb darabszámot állítottak elő a gépből az IBM eredetijénél. A Távol-Keletről behozott alkatrészekből később a Műszertechnika, a Robotron és a Videoton is gyártott itthon IBM PC-kompatibilis számítógépeket a kilencvenes évek elejéig.
Jött az XT, az AT és a 286-os
Míg az első IBM PC-ről a nyolcvanas évek magyar átlagembere valószínűleg nem is hallott, a PC XT és AT kifejezések már ismerősen csenghetnek a harmincévesnél idősebb olvasóinknak. Az XT tulajdonképpen az első PC utódja volt, a rövidítés mögött az „eXtended Technology”, vagyis „kiterjesztett technológia” kifejezés áll. Az 1983-ban megjelent modellnek csupán első sorozatait árusították floppymeghajtóval, a későbbiek már alapból tartalmaztak merevlemezt is, bár ennek adattároló kapacitása ekkoriban mindössze tíz megabájt volt, ez manapság legfeljebb egy-két mp3 zenefájl vagy néhány fotó raktározására lenne elegendő.
Az 1987 környékén megjelent PC AT-k már egy következő generációt képeztek: a köznyelvben 286-osnak hívott 80286-os processzorral szerelt modellek néhány év fáziskéséssel már a magyar háztartásokban is megjelentek. Ezek a PC-k már 8 megahertzes változatban is elérhetőek voltak, nagyobb merevlemezeket is kezeltek, és a hardveres komponensek közötti adatátvitel is gyorsabb volt rajtuk. Az AT-t már belső teleppel is ellátták, amely el tudta menteni az aktuális időt és dátumot, így ezt nem kézzel kellett megadni minden egyes bekapcsoláskor.
Az Inteltől licencelt technológiát használó, AMD-gyártmányú 286-os lapka
A 286-osok már olyan floppymeghajtót használtak, amely írni és olvasni tudta a korábbinál mintegy háromszor több, 1,2 megabájt adatot eltárolni képes (HD-s, vagyis nagy adatsűrűségű) mágneslemezeket is. Ezeket később a strapabíróbb kialakítású, 1,44 megabájtos kisfloppyk váltják majd le, amelyeket elsőként az Apple terjeszt el számítógépeiben: ez a formátum még a CD-kkel is együtt él, halálát a jóval megbízhatóbb és több adat tárolására képes olcsó pendrive-ok megjelenése idézi elő a kétezres években.
Beköszönt az aranykor a 486-ossal és a Windowszal
Az Intel nyolcvanas évek közepén megjelenő 80386-os lapkája már akár 40 megahertzes, azaz a korábbi modelleknél gyorsabb változatban is elérhető, ezek a gépek a kilencvenes években már a magyar otthonokban és az iskolákban is megjelennek nagyobb számban. Meglepő, de ezt a chipet egészen 2007-ig gyártották, ugyanis a számítógépek mellett egy sor egyéb készülékben, például bankautomatákban vagy az egykor népszerű Nokia Kommunikátorban is ez a lapka működött.
A később megjelenő, gyorsabb 486-os lapkákat már nemcsak az Intel, hanem más gyártók, például a ma is létező AMD és a már megszűnt Cyrix kínálatában is el lehetett érni, de ez utóbbiak működése kompatibilitási problémák miatt sokszor nem volt hibamentes. A 486-os lapkákkal már a hatvanhat és száz megahertzes számítási teljesítmény is elérhetővé válik, így ezeken a konfigurációkon a legtöbben már nem a fapados DOS-t, hanem az arra feltelepíthető Windows 3.1-et, később pedig az önmagában is használható Windows 95-öt használják, valószínűleg életük első számítógépes egerének megvásárlását követően. Ez utóbbi program egyszerű kezelhetősége miatt jelentősen megkönnyíti a hétköznapi felhasználók munkáját – nem véletlen, hogy még a Szomszédok teleregénybe is beleírják a szoftver premierjét, bár a legális verzió megvásárlására való törekvés ekkor még teljességgel hasztalan – legalábbis Magyarországon.
Pentiumos géppel léptünk fel az internetre
Komoly teljesítménybeli ugrás következik be az Intel Pentium lapkájának megjelenésével: bár az első típusai csak kicsivel voltak gyorsabbak a 486-osoknál, fokozatosan elérték a több száz megahertzes órajelet: az internet hazai elterjedésének kezdetekor, a kilencvenes évek végén egy háromszáz megahertzes Pentium lapkával és színes, 800×600 pixeles felbontású SVGA monitorral szerelt konfiguráció már jónak mondható.
A kilencvenes évek végén megjelentek az első olyan különálló grafikus gyorsítókártyák, amelyek lehetővé tették a látványos 3D-s játékok futtatását az otthoni PC-ken is. Bár ezeket a mai napig folyamatosan fejlesztik, és áruk is folyamatosan csökken, a megvásárolt modellek évről évre elavulnak, és nagyobb teljesítményűre cserélendőek. A játékkonzolok már komoly konkurensének számítanak a PC-knek, ezeket egyszerűen lehet használni, nem kell frissíteni, és áruk is elég kedvező – hasznot ugyanis a borsos árú játékok eladása hoz a gyártóknak.
Régi 486-os és Pentium processzorok a kiállításon
A legtöbben a világhálót már a Windows 98-cal használták itthon, amely azonban nem volt túl megbízható, könnyen összeomlott, így az XP 2001-es megjelenéséig sokat szentségelt az átlagos internetező. A Windows XP sem volt tökéletes, ezért 2004-ben egy nagyon összetett javítócsomagot kellett kiadnia hozzá a Microsoftnak, ez jelentősen növelte védelmi funkcióit, gátat szabva az akkoriban járványszerűen terjedő vírusoknak. Ez elég jól sikerült is a cégnek, mivel világszerte még mindig ezt a szoftvert használják a legtöbben számítógépeiken, a Vista bukása után évekkel kiadott, már jól sikerült Windows 7 csak komótosan kezdi behozni a népszerűségét.
A kétezres évek elején megjelennek, majd néhány év után viszonylag feltűnésmentesen ki is halnak a PDA-k: a hordozható zsebkomputereknek csak egyetlen altípusa, a PNA, a navigációs eszköz válik népszerűvé, a maradék gyakorlatilag okostelefonná alakul át az évtized végére: ebben a szegmensben a Microsoft csődöt mond, a rivális Apple és a Google szoftverei azonban nagy sikert aratnak.
Laptop, tablet és okostelefon az új kedvenc
Miután a 90-es években megjelent a Pentium processzor, a játékkonzol (Sony Playstation) és a valóban hordozható számítógép, a laptop, az utóbbi tíz évben a változást már elsősorban a meglévő technológia egyre nagyobb teljesítménye jelentette. Ugyanakkor megjelennek a kézi számítógépek, a kezdetleges tabletek, és felgyorsul a hordozható számítástechnika fejlődése – a régi készségek új formában bukkannak fel.
Játszani, filmet nézni és netezni is lehet az iPaden
A netbookok megjelenése nem forgatja fel az iparágat, mindössze egy olcsó, könnyen hordozható modellel bővül a gyártók palettája, de megágyaz a pár évvel később váratlan sikerrel debütáló táblagépnek, az iPadnek. Jelenleg az okostelefon számít slágernek, amelyről már majdnem mindent el lehet végezni, amire egy átlagembernek szüksége lehet: az új piac által nyújtott lehetőségeket egyelőre csak az Apple és a Google tudja kihasználni, a Microsoft látszólag ügyetlenkedik a számára egyelőre idegen terepen.
A következő tíz év azonbannem csak a teljesítmény növeléséről szól majd, hanem az egyre kezesebb be- és kimeneti eszközökről, ergonómikus kezelői felületekről. Az előttünk álló két-három év sztárja pedig minden bizonnyal a 3D megjelenítés és a felhőalapú számítástechnika lesz.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/techbazis/20110812-harminc-ev-utan-lassan-bucsuzhatunk-a-pctol.html